K�tezer �vvel ezel�tt Dsuang Dszi,
a mester, egy lepk�re mutatott.
- �lmomban - mondta - ez a lepke voltam
�s most egy kicsit zavarban vagyok.

- Lepke - mes�lte - igen lepke voltam,
s a lepke v�gan t�ncolt a napon,
�s nem is sejtette, hogy � Dsuang Dszi...
�s fel�bredtem... �s most nem tudom,

most nem tudom - folytatta elt�n�dve -
mi az igazs�g, melyik lehetek:
hogy Dsuang Dszi �lmodta-e a lepk�t
vagy a lepke �lmodik engemet? -

�n j�t nevettem: - Ne tr�f�lj, Dsuang Dszi!
Ki voln�l? Te vagy: Dsuang Dszi! Te h�t! -
� mosolygott: - Az �lombeli lepke
�pp �gy hitte a maga igaz�t! -

� mosolygott, �n v�llat vontam. Azt�n
valami m�gis megborzongatott,
k�tezer �vig t�prengtem az�ta,
de egyre bizonytalanabb vagyok,

�s most m�r azt hiszem, hogy nincs igazs�g,
m�r azt, hogy minden k�p �s k�ltem�ny,
azt, hogy Dsuang Dszi �lmodja a lepk�t,
a lepke �t �s mindh�rmunkat �n.