Versek : Goethe (Johann Wolfgang): A rmkirly |
Goethe (Johann Wolfgang): A rmkirly
Ki vgtat, mint szl, br zord az j?
Egy frfi j, s hozza gyermekt;
a hvs szltl gy vja t,
s oly bsan nzi a szenvedt.
- , mondd, j gyermekem, szlj, mi bnt?
- Jaj, nzd csak ott a rmkirly ll,
sok dsze, ke gy csillogott. -
- Mit ltsz, nem rm, csak kd van ott.
- J gyermek, jjj, a vram szp,
ott vgan jtszom veled, mg lsz;
benn sznes, tarka a hmes rt,
s anym neked adja szp kntst. -
- gy flek, jaj, flek, mondd, nem hallod mg,
hogy engem suttogva csbt a rm? -
- Lgy nyugton, maradj nyugton, ne flj:
csak hervadt lombot zrget a szl. -
- Jjj, drga gyermek az erdn t,
ahol tndrlnyaim vrnak rd;
vidm dallal hvnak e szpsges nk
s tncolva lomba ringatnak k. -
- gy flek, jaj, flek, most hallottad jl,
az jben tndrek hangja szl! -
- E hang, mely zsong, hisz jl hallom n,
szl suttog a fkon, s jtszik a fny. -
- Te szp legny, nos, vramba jjj, lgy enym,
de vlem, ha nem jssz, gy elviszlek n.
- gy flek, jaj, vgem, ott vgtat felm,
kt karja tfog, gy bnt a rm! -
Hogy zi, hajtja, a l szinte szll,
mert sir s jajgat a kis lzas szj;
s hogy vgre otthonba r
karjban gyermeke mr nem l.
|