A p�pai �reg koll�gyiom terme
Csupa v�n di�kkal zs�fol�sig telve.
Ajkuk n�ma, mint a faragott k�peknek,
Pedig vereked� vad fick�k lehetnek:
T�bb homlokon, arcon beforradt sebhelyek,
Kem�ny hideg-vasra vall� eml�kjelek;
Van, kinek hi�nyzik f�lkeze, f�ll�ba . . .
Ilyenek is j�rnak P�p�n iskol�ba.

Ki hist�ri�ban kutat vil�geszm�t,
Tud�s Bocsor Istv�n professzor tart leck�t.
Tavaly Debrecenben m�g Eny�ng k�vetje,
Alig egy f�l�ve m�g t�ml�cre vetve,
Most B�cs kegyelm�b�l, rend�rt�l figyelve,
Ism�t katedr�j�n a hatalmas elme.
Tilalmas r�sz�re a honi t�rt�net,
Hanem K�rth�g�rul s R�m�rul besz�lhet.
�m, besz�l is b�ven �kesszav� ajka,
Visszat�rt di�kok szomjan cs�ggnek rajta.

[...] "S a dics� K�rth�g�, mondja a professzor,
V�gs� viadalra keseredett ekkor.
Ezer �ves m�ltj�t �ti vala arcul,
Hogyha lemond gy�v�n a r�tukm�lt harcrul.
Maga d�lyf�s R�ma egyed�l ha t�mad,
Nem gy�z h�s haragj�n K�rth�g� had�nak.
Barb�r Masszinissza, gaz num�d sz�vets�g,
Ez pecs�tel� meg K�rth�g� elest�t.

�m K�rth�g� n�pe a b�s v�gvesz�lyben
Nagyszer� hal�lra buzdult f�l kev�lyen.
A nemzeti z�szl�k lobogtak kibontva,
T�dultak al�juk, n�tt a had naponta,
K�rth�g�i f�rfit asszony nem marasztott,
Hont v�deni mentek urak �s parasztok,
Keresked�t �zlet, mesterembert szersz�m
Nem k�t�tt le t�bb�, - be�lltak ezersz�m.

S a zs�nge di�kok az iskola padj�t
Fegyver�rt esengve �nk�nt odahagyj�k . . .
�, a boldog ifjak, �p, er�s leg�nyek,
Mint irigylik �ket rokkantl�b� v�nek!
S ezek is elmentek, nem sujthatva m�ssal,
Sujtani az ellent b�tor, b�lcs tan�ccsal.
Talpra, p�n! Fegyverre! Ne hagyd �s haz�dat!
Nincs kard? - Egyenesre igaz�tsd kasz�dat!
Nincs el�g h�r �jra, hogy nyilad r�p�tsed? -
Van hajuk a n�knek, k�sd r�, s azt fesz�tsed!
Lelkes honle�nyok �r�mest leny�rj�k, -
S szereli aranyh�r a harcosok �j�t.
De a hadhoz p�nz kell, s K�rth�g�nak nincs m�r,
R�g rabolja R�ma, ki�r�lt a kincst�r.
K�rth�g�i deln�k, h�res csodasz�pek
Viselnek gy�m�ntot, igazgy�ngy�s �ket,
Smaragdot, rubintot, zaf�rt, amethisztet,
Napkeleti top�zt, d�sz�t minden d�sznek -
S most leszedik sorra, ami rajtuk dr�ga,
S k�zkincs�l teszik le honuk olt�r�ra.
�, szent hazafis�g magasztos t�z-l�za!
Az eg�sz K�rth�g�t felgy�jtja, felr�zza.
Mindent a haz��rt! . . . S kiki egyet�rtett:
Sem isten, sem ember, - els� a k�z�rdek!
B�styak��rt tornyot, templomot d�nt�ttek
�s a harangokb�l �gyukat �nt�ttek! . . ."

Mily prelekci� ez? �gy zeng, mint az �gbolt . . .
Eszm�l a professzor, elhallgat, - el�g volt.
Hogy is volt? - K�rth�g�, harangok �s �gy� . . .?
Mily anakronizmus, tudatlan �s b�rgy�!
S m�gis: a teremben nem mosolyog senki,
Cs�nd van . . . t�zes arcok . . . s k�nnyezik mindenki.
Nem sz�l a professzor; ha m�g sz�lna: tork�n
Kit�rne, mely fojtja, a zokog�s-ork�n.
�l sok�ig n�m�n, s�hajt keserveset:
"S K�rth�g� - elesett."