Rosszat nem mondhatsz r�m, amit
meg ne tet�zn�k;
katona vagyok katon�k k�zt
s te vagy a v�szf�k:
meg�llitasz, fogsz, hogy megint
gyerek lehessek;
tudom, hogy ma is j� vagyok,
mikor szeretlek.

Hogy m�g b�rok embert szeretni,
magam se �rtem;
szidtam a szerelmet, mikor
r�la besz�ltem,
l�ttam buk�snak, butas�gnak,
esk�szeg�snek,
�zletnek, b�nnek, �llati
k�nyszer�s�gnek.

S habzsoltam k�jeit s ez a
f�rtelmes �tel
megt�lt�tt annyi cs�m�rrel �s
annyi szem�ttel,
hogy s�rtam: k�t sz�jjal eszi
testem az asszony –
(s m�gis ellens�g volt, aki j�tt,
hogy visszatartson.)

�s most szeretlek, mintha voln�k
megint husz�ves;
tested �s lelked porcik�i:
mind kedves-�des;
ki�br�ndults�gom megint
gyermeki hit lett,
mert azzal gy�gyitasz, ami
megbeteg�tett.

Amikor bennem legnagyobb
volt m�r az ins�g,
akkor mutatta meg szived, hogy
van m�g seg�ts�g:
ak�rmennyi a k�n s az undor
ak�rmilyen nagy,
mind-mind elm�lik csendesen,
ha te velem vagy.

A k�zd�s piszk�t nem birom
s te vagy a b�ke,
h�boruimb�l kivezetsz:
szeretlek �rte;
utamon a hal�l fel�
v�szf�k szerelmed;
melletted mindig j� vagyok,
az�rt szeretlek.